Ha te nem vagy akkor nem vagyok én se,
Értsd meg, hogy nem akarlak elveszíteni sose.
Életem nélküled üres s értelmetlen volt,
De megjelentél oly hirtelen, s én belédzúgtam teljesen.
Megbántam, hogy túl büszke és makacs voltam,
Kérlek bocsásd meg ezt még nekem, hogy ilyen hülye voltam.
Azt hittem jobb lesz ha kisétálok az életedből,
De rájöttem hogy nem hagyhatlak egyedül.
Volt egy terület amin együtt voltunk,
De a sok hülyeségtől már egy szakadék tátong.
Ez a szakadék hatalmassá nőtt,
És éreztem, hogy lábam alól kicsúszik a föld.
Hirtelen minden összeomlott,
Egy nagy földrengés rázta meg azt a szép napot.
A szakadék még nagyobbra tágult,
Egyre mélyebbre és veszélyesebbre nőtt.
Átakartam ugrani s a büszkeségem félretenni
Megcsúsztam s zuhanni kezdtem,
de te elkaptál engem.
Azt hittem már minden veszve,
De te azt mondtad „melletted leszek örökre”
De ekkor óriási vihar támadt, s én egyre mélyebbre csúsztam,
ekkor azt mondtam „már minden mind1” megint sokat zuhantam.
Nem érdekelt már senki és semmi,
Hisz elvesztettem mindenem.
E helyzet váratlanul jött,
S ledöntött teljesen.
Megakartam halni s elkezdtem a hülyeséget,
Azóta kezemen két felirat s három vonal díszeleg.
„IN THE END” és „FINAL FLASH” jelzi a közelgő véget,
éreztem hogy most már tényleg elcsesztem mindent.
Lepergett előttem az életem,
S a szenvedésnél nem láttam többet.
Istenem ez már borzalom,
Hogy mehetnék a jó utamon?
Éjszaka egy utolsó üzenetet küldtem,
Aztán felvágtam az egyik erem.
Vérzett s fájt, de nem számított,
Hisz én nélküle halott vagyok.
Elkezdtem, de nem fejeztem be,
Tudtam, hogy akkor ő is utánam jönne.
A vér csak folyt egyre több és több,
Minden piros volt s az életem fekete.
„Hogy ronthattam én ezt így el?”
Ez az egyetlen kérdés járt akkor a fejembe,
De nem volt semmi jel….
Azt mondta „neked élned kell”
De milyen élet ez hol csak az önvád ver?
Hirtelen elsötétült minden,
S én mély álomba merültem.
Eljött a hajnal s a felfedezés:
„hogyan lehetek életbe még?”
Elfogott a rettegés:
„csak ő ne csináljon semmit, inkább én”
Minden percem lassan telt,
S a rossz érzés is elöntötte szívem.
„Mi van akkor ha baja van? Mit tettem?”
De nem jöttem rá, hogy e helyzetben mit tegyek.
Eljött az este, már minden unott volt,
És akkor feljött s majdnem minden rendben volt.
Megbeszéltük a dolgokat,
Én csak remélem, hogy már minden rendben van.
Nem tudom miért írom ezt így le,
Hisz csak keveset akartam, de ilyen sok lett belőle.
Mint egy mesében ebben is lesz tanulság,
Bár nem tudom miért vagyok ily szentimentális;
Oh anyám.
De itt egy kis tanulság,
Mely szerintem igaz, de nagyon ám.
„A becsület sem érdekel. A szerelemért halni kell.”
S én bármikor meghalnék érte,
Akkor is ha erre ő sohase kérne. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
