Talán még sincs vége?

Egy vasárnapi napon találkoztam a fogadott húgommal. sétáltunk és elkezdtünk beszélgetni.

De rossz helyre sétáltunk már el is felejtettem hogy kik vannak ott. 4 év után még mindig felismertek. Kérték azt ami nálam van. Közben megkaptam A végrendeletét. Ebben az szerepelt hogy ne adjam nekik oda. Tudtam ha odaadom akkor talán kiszállhatok. Sokat gondolkoztam ezen és egy jó haver segíteni akart és ezért megölték. Miattam halt meg egy jó barát. Végül az eszemre hallgattam és odaadtam nekik amit kértek. A húgom ezek után kezdett rájönni az igazságra és kérdőre vont. Nem akartam neki válaszolni és nagyon összevesztünk. És akárhányszor akartunk kibékülni sosem sikerült. Mára már a kapcsolatot nem tartjuk. Túl sok volt ez nekem. Megszakadt a kapcsolat a húgommal, mindenki aki segíteni akart nekem meghalt ,és A volt az utolsó csepp a pohárban. Átvert mert kiderült hogy élt. Becsapottnak éreztem magam. Belegondoltam hogy majdnem öngyilkos lettem miatta.

Mindenből elegem volt. Depressziós lettem és úgy éreztem hogy mivel a haverok meghaltak senki se akadályoz meg abban hogy meghaljak.