Az egész egy őszi napon kezdődött. Az egyik osztálytársam beteg lett és én írtam neki a házit. Kérte hogy találkozzunk valahol hogy oda tudjam neki adni. Találkoztunk de annyira le volt gyengülve hogy jobbnak láttam ha hazakísérem. Nagyon messze lakott a sulitól. Hazafelé menet egy bandába ütköztem akik azzal szórakoztak hogy üres sörös üvegeket dobáltak egy kocsira. Rögtön fel tűnt nekik hogy egyedül vagyok. És az egyik csajszi belém kötött. Elkezdett ráncigálni és azt mondta hogy megöl. Elöntött a méreg. Az a gondolat futott át az agyamon hogy engem nem lehet csak így elintézni. Nincs ugyan semmi esélyem a túlélésre de legalább akkor küzdve haljak meg. Megpróbáltam védekezni és sikerült is. A csaj hátraesett de ez nekem nem volt elég. Azt akartam hogy lássák hogy velem csak úgy nem lehet kikezdeni. Elkezdtem rugdosni és erre a többiek nekem akartak rontani de valaki leállította őket. A banda vezetője volt az .Tetszett neki hogy nem hagytam magam. Bevett a bandába. Minden próba nélkül. Én egyedül voltam mert senki se értett meg így csatlakoztam.

A bandában megismertem sok embert. De sok szabályt be kellett tartanom. Az egyik hogy mivel ez egy szekta tetőtől talpig feketébe kellett odamennem. A másik ha „melózni” megyünk akkor nem lehet sose egyedül menni. Mindenkinek volt egy társa. Én a vezér húgát kaptam A-et (aki a banda jobb keze volt mindenhez értett a kocsi lopástól kezdve).Bénának nevezett mert én voltam ott a legfiatalabb. Mindig neki akartam bizonyítani hogy nem vagyok az. Mindenbe benne voltam. Tetszett nekem hogy őrültségeket csinálok. Egyszerűen vonzottak az ilyen helyzetek. De egyszer nagyon megjártam. Egy komoly feladatot bízott rám a banda és elszúrtam. Így mikor közöltem hogy nem sikerült lett egy kis balesetem. A mivel a „társam” volt megmentette szó szerint az életemet. De ezután már jóba lettünk és a húgává fogadott és a csili becenevet ragasztotta rám(szerinte néha csípősek voltak a megjegyzéseim). De egyszer eltűnt. Mindenki azt mondta nekem hogy meghalt. És ettől összeomlottam. Meg akartam szabadulni a bandától és az életemtől. De A barátai nem engedték hogy megtegyem. És utána a húgom megszületett és elköltöztünk de csak a szomszéd utcába. De gondoltam úgyse tudják hogy hol vagyok és most már vége. Már csak egy dolog árnyékolta be ezt a hitemet. Hogy nálam volt valami ami a bandáé. A rám bízta.